|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Miután Kendra elpárolgott, elgözölgött énis elhúztam a csíkot. Csak csendben feltűnés nélkül mégegyszer megvizslattam a könyvet és meggyőzödtem róla, hogy tényleg nem láttak semmit.
|
 -Mindenki változik.-ütöttem le a labdát egy mosollyal, és vállat vontam.-Inkább ne akard tudni.-intettem neki, és mostmár tényleg elmentem.
|
- Kitartás.- mosolyogtam rá.- Hát , én nem tudom te hányszor haltál meg az életdben. Mármint, ebben az egyben... De valószínűleg én többször száguldottam már fel-lefelé, engedély nélkül. Szóval, okom talán van rá, hogy ilyen legyek.- majd újra megvontam a vállam.- De nem szeretek magyarázatokat adni, megszoksz vagy megszöksz. - vigyorogva beletúrtama hajamba.- Azt mondják régen jó társaság voltam...
|
-Amúgy voltam már piros is. Meg vörös. De a szőke a kedvencem. - folytattam egy negédes mosollyal, majd legyintettem. - Nem szeretem, ha lenéznek. És abból tőled bőven kaptam. - vontam vállat.
|
- Reméltem is.- összehúztam a szemöldököm.- Mivel bántottalak meg...úgy igazán?- kérdeztem viszonylag szelíden, ezuttal nem volt semmi kifogásolható a módoromban. Remélhetőleg, bocsánatkérő pislantásokkal meginditottam a sortűzet a békért.
|
-Az eredeti hajszínem a barna.-mondtam közömbösen, továbbra is karba tett kézzel, de eltűntettem a sértettséget az arcomról. Majd vállat vontam.
|
- Igen? Ahhoz képest, hogy nem hiszed magadat szőkének elég könnyedén besértödsz. - mondtam mogorván és pár lépéssel hátrébb csúsztam. - Remélem nem bántottam meg, igazán..- mondtam ridegen és az arcomon ugyan az a ridegség tükrözödött ami az ő szemében lángolt.
|
-Nem hiszem, hogy ezek után bármilyen rész következne.-mondtam hűvösen, és karba tettem a kezem.
|
- Pedig én igazán finom példány lettem volna.- mondtam szomorkásan. - Ejtsen értem pár könnycseppet de ne sokat!" - idéztem halkan majd jót mosolyogtam.- Pár vércseppett ..de ne legyen sivár..- egy újabb mosolyt haraptam el. - Nagyon irritáló a közelségem igaz Szépségem? Már várom az ereszd-el-a-hajam-részt...
|
-Nem szoktam embereket enni. Még akkor sem, ha feldühítenek, és még akkor sem, ha varázslók.-közöltem vele tárgyilagosan, és magamban ismételgettem a légzés alapszabályait. Először be, majd ki.
|
Megköszörültem és felegyenesedtem. - Végül is igazad van…menj csak… nem kérlek, hogy maradj .- majd jót vigyorogtam, magamon. - De arra emlékezz, hogy te vagy az egyetlen aki…akár egy darabot is, de látott belőlem . - nagy levegőt vettem. - De úgy tűnik morcos kedvedben vagy és legszívesebben felfalnál.
|
Mikor a földre 'érkeztem', idegesen felpattantam. - Hidd el, már gondolkodtam rajta.-néztem rá gúnyosan, és felvontam a szemöldököm. A kislány szónál felmordultam, majd mikor közel hajolt, elkaptam a fejem. - Hagyj békén. - szűrtem a fogaim közt, mivel nem tudtam mit csinálni. Akármit mondok, én jövök ki a szemétként. Noah pedig úgy bánt velem, mint egy játékbabával.
|
- Ó igen?! - vontam fel sértődötten és a lány körül, átlátszó plasztik burok jelent meg, majd a képlékeny alak úszni kezdett felém benne Kendrával. Mikor nagy erőfeszítések árán visszaért a levegőben lebegő lánnyal, akit csakis, szép lassan tett le a padlóra, a fa mégis megroppant alatta. – A kezemet a vállára tettem, nem szorítottam meg, nem láncoltam magamhoz. De még nem mehetett el. - Mond… mikor akarod átharapni a nyakamat? esetleg … feldönteni néhány polcot? - néztem a szemei közé gúnyosan majd magam is kifújtam a levegőt és elmosolyodtam. - Azt mondod nem érdekellek? Hát oké..legyen. - mint valami profi focista emelte a kezeimet levegőbe. ’ Ártatlan vagyok’ tátogtam. - De Kislány .. legyél szőke…vagy barna …- hajoltam a füléhez, és mélyen beszívtam az illatát. - te futsz el mindig.
|
*ijedős...xD (azt mindig elrontom..:M)
|
-Nem érdekel a könyved. Sem az, ami benne volt, van, vagy lesz. - mondtam dühösen, és kitéptem a csuklómat a keze közül. - És jó lenne, ha legközelebb nem a kis szőkeségekhez hasonlítanál. Nem vagyok valami ilyedős alkat. És semmit sem szándékoztam visszahúzni. - fejeztem be ingerülten a mondókámat, és ismét kifelé indultam. Nagyon nehezen tudtam csak visszafogni magam.
|
Pár pillanatra nem tudtam mit is kellene csinálnom, a súlyomat ingerülten helyeztem át a másik oldalamra, majd pár hosszúkás lépéssel utolértem Kendrát és megragadtam a csuklóját és komoran magamhoz rántottam. Kelletlenül pislogtam le rá. - Ha most elfutsz, farkadatbehúzva elmenekülsz legalább egy dolgot ígérj meg. Soha, senkinek nem mesélsz erről a könyvről. - a kezét védekezésképp a csípőm mögé húztam, tudtam, hogy több erő lakozik benne , mint amivel meg tudnék küzdeni de biztosnak kellett lennem abban, hogy a sorsom , a múltam…a jövőm teljesen tiszta marad az itt tanulók számára. - Soha! – és szinte kényszerítettem, hogy a tekintete tűrje az enyémet.
|
Kifújtam a levegőt, majd ránéztem. A szemem forgattam, elfodultam, és elindultam visszafelé.
|
Felsóhajtottam. - Még egyszer megszeretnéd nézni vagy pusztán nem volt… elég izgalmas? - néztem rá kérdőn, mégis kicsit megvetőn. Valójában nem igazán szerettem a gyere , megmutatom neked az életem mozivásznon szituációkat. A szabadon lévő kezemmel végigsimítottam a vágásokon amik az arcomat díszítették, ha Kendra az előbb megfigyelte egy kicsit is a málló lapcsókát feltűnhetett neki, hogy akkor még színesebb egyéniség voltam.
|
Egy hang sem jött ki a torkomon, csak néztem a könyvet. Mikor visszatette, megköszörültem a torkom, és ránéztem. - Ez mi volt? - tettem fel az első épkézláb kérdésemet.
|
Harsányan nevetni kezdtem , és kicsit erősebben szorítottam z oldalamhoz, beljebb sétáltunk könyvtárba majd egy viszonylag elzárt terülten megálltam és kihúztam kezemet a zsebemből és az egyik könyvet óvatosan lehúztam a polcról, életemben olyan vastag könyvet nem láttam még mint ez a példány volt, elengedtem a levegőben és lefújtam róla a port, és nyugodtan remegett a levegőben. - Ez egyszer nem veszem sértésnek.- köszörültem meg a torkom és kinyitottam a könyvet, az első pár oldalt átlapoztam , a lapokon arcok derengtek fel, köszöntek és eltűntek. Lassan a könyv közepére értem, végighúztam a lapok közt az ujjamat, majd a lapok száguldani kezdtek előre- hátra. Aztán egy helyen megállt, az üres lapon megjelent az arcom, nagyjából két- három éves fotó lehetett. Az életrajzom tintája mintha még friss lett volna. - Varázslónak hívják…de igen… - a lap alja felől egy aprócska cserje növekedett és jelentek meg sorra a családomhoz tartozó nevek, néhány elkorhadt ág , újabb cserjékkel olvadt össze. Mindez alatt én mégis a mellettem álló leány arcát fürkésztem. - Mint mondtad, sok érdekes dolog van ide bezárva.- mondtam és csettintésre a könyv eltűnt a polcon.
|
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés