|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Összeráncoltam a homlokom. – Nem szeretem az idősebb nőket…- jegyeztem meg vigyorogva. Na jó, ez úgy hangzott mintha egy pedofil lennék…Khm. - ÉS az mire jó ha befolyásolod az elmém? Beeteted velem, hogy ez a fa egy … dinoszaurusz?
|
 -Én alakváltásra vagyok képes. Szóval akár én lehetek Ms. Natalie is. - utaltam a tanárára egy mosollyal.-Meg az elméd is tudom befolyásolni. De azt nem szeretem.-mondtam, és az imént elvarázsolt hajtincset a fülem mögé tűrtem.
|
* Noah megbuzult... bocsánat rossz névtábla :D :'D
|
- Boszorkány vagyok…- mondtam lassan, kajánul vigyorogva. - És férfi… - a kezemet végigsimítottam a combja feletti levegőrészecskéken. - Na meg megbántottalak tegnap. - az ujjaim közé csavartam egy barna tincset és megbabonázva figyeltem, ahogy a hajszíne átmegy enyhén szőkébe. Megráztam a fejem és elengedtem a tincset. - Ha érdekel a véleményem szerintem a barna jobban áll.
|
-Most hogy jöttek neked a szőkék? - vontam fel a szemöldökömet. Ha én nem vagyok gondolatolvasó, akkor már ő se legyen az. - Amúgy énis voltam már az. Mármint kedvenc világoshajú barátnőink. Az a kedvenc hajszínem. És jól is áll. - nevettem fel. Igazából nem voltam hiú, de sokan mondták.
|
Elmosolyodtam. - A mondatnak van vége is vagy találjam ki? - kérdeztem és felnéztem rá, majd magam is felültem a padnak a támlájára ás továbbra is arcát fürkésztem. - Mi bajod van a szőkékkel? Úgy őszintén… szerintem a szőke nők cseppet sem buták. Ezt valami hülye faszi kitalálta akinek volt egy szőke nője és az dobta…
|
-Rendben. - bólintottam, bár nem értettem, miről beszél. Nem úgy értve, hogy szőke vagyok, csak úgy alapjában nem vagyok gondolatolvasó. - És semmi zűrzavart nem okoztál. Talán rossz napom volt. Vagy..-vállat vontam.
|
Semmitmondón megvontam a vállam. - Netán túl nagy volt a zűrzavar amit okoztam?- kérdeztem vigyorogva, majd jelezvén, hogy nem muszáj válaszolnia, hát én válaszoltam az ő kérdésére. Habár nem szívvel-lélekkel, csak úgy , hogy a kellő informácikézségesség szintjét megüsse. – Lidérceket űzni.- mondtam sejtelmesen, habár nem tudtam érti e vagy nem. De azért reméltem, hogy a „rémálmok” címszóként ennyi is megfelel neki.
|
Éreztem, hogy nem mond el mindent, viszont azt is, hogy nem kíván róla beszélni. Így hát békén hagytam. A kérdésére vállat vontam. - Szükségem volt egy kis friss levegőre. De ezt én is kérdezhetném. - mosolyogtam.
|
Riadtan pislogtam fel, és egyenesedtem ki. Zavartan néztem körbe, mint a srác akire épp rányitottak. - Bonyolult. – mondtam rekedtes hangon. Aztán tüzetesebben végigmértem a lányt, azon kívül, hogy nem ült az arcán az a durcás kifejezés amire tegnap még oly büszke volt , jól nézett ki. Ezen a kijelentésen kissé meglepődtem, nem volt tulajdonságom valakiről elsőre megállapítani, hogy milyen csinos. Halovány mosoly ült ki az arcomra. - Hogy- hogy ilyen korán már egyedül téblábolsz?
|
Épp kijöttem a lengőajtón, mikor megpillantottam Noah-t. Úgy gondoltam, felhagyok a sértett kislánnyal, hiszen úgysem érek el vele semmit. Hátulról közelítettem meg, és hirtelen megszólaltam. - Kivel beszélgetsz? - kérdeztem tőle, és felültem a pad támlájára.
|
A reggeli órákban mielőtt a koleszvezető betoppanhatott volna, hogy gatyába szedjen , és utólagosan is befejezze az elmei-körutat a suliban- elmenekültem. A folyosó végén lévő lengőajtót kivágtam, mégis óvatosan lopakodtam végig az udvaron és leültem az egyik padra, egy fenyő mögött. Na, nem mintha rejtőzködni akartam volna , csak keveset aludtam az éjjel , az örökös rémálmok nem hagynak nyugodni. Lehajtottam a fejemet az asztalra, a tenyeremet végigsimítottam a lakkozott tölgylapon és beszívtam az elfásult narancsillatot. A kora tavaszi szél felborzolta hajamat de hirtelenjében nem érdekelt, hogy egy kopott farmerban és kinyűtt szürkére kopott rövid ujjúban csücsülök és próbálok menekülni a rémképek elől, ököl beszorítom az a kezem .- Sosem fogsz békén hagyni igaz?!
|
-Olyanok vagytok, mint a verebek-viccelődtem.Végigmértem őket-Csinos verebek.., bár így macska alakban rólad nem tudok, mit mondani Faye-tűnődtem-De! Aranyos cica-vágtam okostojás fejet.
|
 Átmacskultam (:'D) és felugrottam Kendra mellé (lusta vagyok berakni a macskás képet). Aztán kihúztam magam, és úgy ültem mellette, mint egy szobor. ··
|
-Lehet, nekem is kéne. Ettől a sok unikornistől megfájdult a fejem-kacsintottam Faye-re.-Mivel tudnék énis fára mászni, lehet , hogy nem egy ugrással-néztem Kendrára- Hanem kicsit több időbe telne, ezért..-mondtam, de nem fejeztem be a mondatot elmentem kicsit arréb és gyorsan összecsaptam egy hóágy féleséget, kerestem valamit , ami jó takarónak leterítettem és már a "luxuságyamon" is ültem.
|
 -Hű, ez már nekem is sok. - nevettem fel, és néztem, ahogy nyújtózkodik. Elvigyorodtam, majd felugrottam a fára ··. - Pihenek egy kicsit. - mondtam a lent állóknak.
|
- A szivárványsörényűeket, természetesen... - felnéztem rá, idegesített, hogy magasabb nálam ezért lábujjhegyre álltam.
|
-Persze! - jelentettem ki, majd közel hajoltam hozzá. - Milyen unikornisokat? - vontam fel a szemöldököm, és nevettem.
|
-Ugyan, ez csak természetes.Főleg egy ilyen csinos hölgynek-odamentem hozzájuk-Nem akarok dicsekedni, de én tudom, hogy hol tanyáznak-jelentettem ki büszkén.
|
Újra álló helyzetbe kerültem. - Köszönöm uram. ·· - méltóságteljesen odamentem Kendra mellé. - Akkor mostmár megkereshetjük az unikornisokat? - titkosügynökös fejet vágtam.
|
[320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés